majdnem

Vannak ismerős arcok. Látogatóké, akikről lassan megtanulja az ember, hogy hogyan nyomják el a cigarettát a kijáratnál az erre a célra rendelt helyen és az ott elhelyezett edényen. Ezek a mozdulatok is árulkodóak, de mégsem ebből kell kiindulni, amikor meg szeretnénk állapítani, hogy a túlélés valamennyi kelléke közül ki éppen melyiket birtokolja.

Egyszerű kellékek

Ha sokat jársz valakihez az osztályra, arra is rá kell jönnöd, hogy a szeretted szobatársai milyen túlélő eszköztárral rendelkeznek. Ki az, aki láthatatlanná próbálja tenni magán próbálkozása nagyon is látható és kézzelfogható tárgyait. Táplálékkiegészítőket, méregtelenítőket, mágnes karkötőt és indián teakeveréket. Látod aztán sokszor azt is, hogy ha ez a beteg végül föladja és meghal, milyen rutinnal nyúlnak a nővérek a titkos szerek titkos helyeire.

De ezzel nem értünk az egyszerű kellékek sorának végére. Ez a sok bevenni való csak néhány esetben produkál eredményt. Vannak azonban még más egyszerű kellékei a túlélésnek.

Ezekről az egyszerű eszközökről is könnyű tapasztalatot szerezni. Mert erről az érintettek és rokonaik rengeteget megmutatnak neked. Elég, ha ránézel a szatyorra, mely ételhordó és termosz formázatú és máris tudod, hogy speciális sómentes vagy cukor- és sómentes vagy zöldség-gyümölcslé természetű-e a túlélés egyszerű és látható eszköze: a diéta.

Ezen eszközök akkor eredményesek, ha nem keletkezik áttét. És, ha mégis…

Összetett kellékek

Bár az összetett kellékek nem anyagi természetűek, mégis vannak látható nyomaik. Látod ezeket a betegek szemmelléki ráncaiban, a kezük ápoltságának fokában, a mozdulatokban, ahogy fölteszik a parókát a fejükre. Látod a lépteik súlyában, amikor zuhanyozni mennek és hallod a sóhajtásban, amikor újból és újból megnézik a legutóbbi zárójelentésüket.

Az egyik ilyen sóhaj azt mondja, bárcsak… A másik, hogy nem próbáltam még mindent… A harmadik, hogy hiszek a csodában… A negyedik, hogy még ezt meg kellene tenni… Az ötödik, hogy még erről beszélnem kellene… A hatodik, hetedik és sokadik sóhajok pedig már annyira más irányba mutatnak, hogy az ember le sem bírja írni, de valami olyat céloznak, amiért  keresztet rajzolunk a csecsemők homlokára.

Hát, akkor túlélési kellékek-e ezek egyáltalán?

A statisztikák szerint az emberek bizonyos, nem elhanyagolható, százalékánál az idő bizonyos, az egyén életében nem elhanyagolható hosszúságú szakaszán belül a betegség nem újul ki. Azaz az emberek egy részének minden előbb felsorolt dolog, nem egyszerűen túlélési kellék, hanem túlélési eszköz. És az ember adhat a tudományosan alátámasztott méréseken alapuló statisztikára. Az ember tehát vihet valamit a szerettének az onkológiai osztályra. Valamit, ami színes, illatos és valóságos. Ezt a valamit, úgy hívják, hogy remény. Te vittél már?